ím

ím

See also: Appendix:Variations of "im"

Hungarian

Etymology

Probably from the original i variant of e (“this”, demonstrative pronoun) +‎ -m (pronoun suffix for emphasis).[1]

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈiːm]

• Audio

  (file)

Interjection

ím

1. (poetic) behold! see! lo!
   • 1903, Endre Ady, Még egyszer... (Once Again...), poem, lines 1–6

     Még egyszer meghajolni késztet

     A lelkem régi, színes álma,

     Még egyszer, ím, tárva elétek,

     Ami az enyém, ami drága:

     Piacra vont az ifju évek

     Álmodni vágyó ifjusága ...

Derived terms

• íme
• immár

References

1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

---

Old Norse

Etymology

Has an ablaut relationship with eimr. Thus it is ultimately from Proto-Indo-European *h₁ews- (“to burn”).

Noun

ím n

1. dust, ashes

Related terms

• eimr
• eimyrja

Descendants

• Norwegian Nynorsk: im

References

• ím in A Concise Dictionary of Old Icelandic, G. T. Zoëga, Clarendon Press, 1910, at Internet Archive.