ért

ért

See also: ert, -ert, ERT, and -ért

Hungarian

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈeːrt]

• Audio

  (file)

• Hyphenation: ért
• Rhymes: -eːrt

Etymology 1

ér (“to reach”) +‎ -t (instantaneous suffix). The original sense probably was “to touch”.[1]

Verb

ért

1. (transitive) to understand

   Synonym: felfog

2. (transitive) to mean, construe (either with úgy or with -n/-on/-en/-ön / alatt)

   Synonyms: gondol, céloz

   Az „estét” úgy értettem, hogy „8 óra után”. ― By “evening” I meant “after 8 o’clock”.

   Meglepetésen/meglepetés alatt azt értjük, hogy az elképzelésünktől eltérő dolog történik. ― By surprise we mean something different from our expectation happens.

3. (intransitive) be familiar with, be skilled at something (-hoz/-hez/-höz)

   Synonyms: jártas, hozzáértő

Conjugation

conjugation of ért

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	értek	értesz	ért	értünk	értetek	értenek
		Def.	értem	érted	érti	értjük	értitek	értik
		2nd-p. o.	értelek	―
	Past	Indef.	értettem	értettél	értett	értettünk	értettetek	értettek
		Def.	értettem	értetted	értette	értettük	értettétek	értették
		2nd-p. o.	értettelek	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	értenék	értenél	értene	értenénk	értenétek	értenének
		Def.	érteném	értenéd	értené	értenénk (or értenők)	értenétek	értenék
		2nd-p. o.	értenélek	―
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	értsek	érts or értsél	értsen	értsünk	értsetek	értsenek
		Def.	értsem	értsd or értsed	értse	értsük	értsétek	értsék
		2nd-p. o.	értselek	―
Infinitive	érteni		értenem	értened	értenie	értenünk	értenetek	érteniük
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			értés	értő	értett	értendő	értve	érthet

Derived terms

• értekezés
• értekezik
• értekezlet
• értelem
• értelmes
• értelmez
• értelmiség
• értesít
• értesítő
• értesül
• értetlen
• érthetetlen
• érthető
• értő
• megértet

(With verbal prefixes):

• beleért
• egyetért
• elért
• félreért
• hozzáért
• megért

Etymology 2

ér +‎ -t (in whichever sense)

Verb

ért

1. third-person singular past of ér

   Mennyit ért a lánc, amit eladtál? ― How much was the chain/necklace you sold worth?

   Mikor ért a vonat az állomásra? ― When did the train arrive at the station?

   A kutya a tányérhoz ért. ― The dog touched the plate.

Usage notes

This form also occurs when a verbal prefix is separated from the verb:

• ért (…) haza, haza … ért ― hazaért ― hazaér
• ért (…) hozzá, hozzá … ért ― hozzáért ― hozzáér
• ért (…) oda, oda … ért ― odaért ― odaér
• ért (…) rá, rá … ért ― ráért ― ráér
• and some more, see its derivatives with verbal prefixes.

Etymology 3

From the ér- stem of érik +‎ -t.

Verb

ért

1. third-person singular past of érik

   Mikor ért tavaly a dinnye? ― When did melons get ripe last year? (sometimes also expressed in this sense as érett)

Usage notes

This form also occurs when a verbal prefix is separated from the verb:

• ért (…) be, be … ért ― beért ― beérik
• ért (…) meg, meg … ért ― megért ― megérik
• and some more, see its derivatives with verbal prefixes.

References

1. ért in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

• (to understand; to mean): ért in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• ([dialectal, rare] synonym of érett (“ripe”)): ért in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Anagrams

• rét, tér, tré