érintkezik

érintkezik

Hungarian

Etymology

érint +‎ -kezik[1]

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈeːrintkɛzik]
• Hyphenation: érint‧ke‧zik
• Rhymes: -ɛzik

Verb

érintkezik

1. (intransitive, of an object) to touch, to be in contact
2. (intransitive, of a person, group, community) to associate communicate, meet, socialize (with someone -val/-vel)

Conjugation

conjugation of érintkezik

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	érintkezem or érintkezek	érintkezel	érintkezik	érintkezünk	érintkeztek	érintkeznek
		Def.	intransitive verb, definite forms are not used
		2nd-p. o.	―
	Past	Indef.	érintkeztem	érintkeztél	érintkezett	érintkeztünk	érintkeztetek	érintkeztek
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	érintkeznék	érintkeznél	érintkezne	érintkeznénk	érintkeznétek	érintkeznének
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	érintkezzek  or érintkezzem	érintkezz or érintkezzél	érintkezzen or érintkezzék	érintkezzünk	érintkezzetek	érintkezzenek
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Infinitive	érintkezni		érintkeznem	érintkezned	érintkeznie	érintkeznünk	érintkeznetek	érintkezniük
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			érintkezés	érintkező	érintkezett	―	érintkezve	érintkezhet

Derived terms

• érintkezés

References

1. érintkezik in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

• érintkezik in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN