érc
See also: erc, Erc, and ERC
Hungarian
Etymology
Borrowed from German Erz.[1][2]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈeːrt͡s]
Audio (file)
Noun
érc (plural ércek)
- ore
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | érc | ércek |
| accusative | ércet | érceket |
| dative | ércnek | érceknek |
| instrumental | érccel | ércekkel |
| causal-final | ércért | ércekért |
| translative | érccé | ércekké |
| terminative | ércig | ércekig |
| essive-formal | ércként | ércekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | ércben | ércekben |
| superessive | ércen | érceken |
| adessive | ércnél | érceknél |
| illative | ércbe | ércekbe |
| sublative | ércre | ércekre |
| allative | érchez | ércekhez |
| elative | ércből | ércekből |
| delative | ércről | ércekről |
| ablative | érctől | ércektől |
| Possessive forms of érc | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | ércem | érceim |
| 2nd person sing. | érced | érceid |
| 3rd person sing. | érce | ércei |
| 1st person plural | ércünk | érceink |
| 2nd person plural | ércetek | érceitek |
| 3rd person plural | ércük | érceik |
Derived terms
- érces
Compound words
- ércbánya
- ércbányászat
- ércdarab
- ércfekete
- érckereskedelem
- érckő
- érclelőhely
- érclemez
- ércolvasztás
- ércolvasztó
- ércosztályozó
- ércszobor
- érctermelés
- vasérc
See also
- fém
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
- Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN