épkézláb
Hungarian
Etymology
ép (“sound, unharmed”) + kéz (“hand”) + láb (“leg, foot”).
Pronunciation
- IPA(key): [ˈeːpkeːzlaːb]
- Hyphenation: ép‧kéz‧láb
- Rhymes: -aːb
Adjective
épkézláb (comparative épkézlábabb, superlative legépkézlábabb)
- able-bodied (having a sound, strong body; physically competent; fit for service)
- (figurative, colloquial) practicable, sensible (serving a useful function or which can be put into practice)
Declension
| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | épkézláb | épkézlábak |
| accusative | épkézlábat | épkézlábakat |
| dative | épkézlábnak | épkézlábaknak |
| instrumental | épkézlábbal | épkézlábakkal |
| causal-final | épkézlábért | épkézlábakért |
| translative | épkézlábbá | épkézlábakká |
| terminative | épkézlábig | épkézlábakig |
| essive-formal | épkézlábként | épkézlábakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | épkézlábban | épkézlábakban |
| superessive | épkézlábon | épkézlábakon |
| adessive | épkézlábnál | épkézlábaknál |
| illative | épkézlábba | épkézlábakba |
| sublative | épkézlábra | épkézlábakra |
| allative | épkézlábhoz | épkézlábakhoz |
| elative | épkézlábból | épkézlábakból |
| delative | épkézlábról | épkézlábakról |
| ablative | épkézlábtól | épkézlábaktól |
| non-attributive possessive - singular | épkézlábé | épkézlábaké |
| non-attributive possessive - plural | épkézlábéi | épkézlábakéi |
Further reading
- épkézláb in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN