élcelődik

élcelődik

Hungarian

Etymology

élc +‎ -elődik (frequentative-reflexive verb-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈeːlt͡sɛløːdik]
• Hyphenation: él‧ce‧lő‧dik
• Rhymes: -øːdik

Verb

élcelődik

1. (intransitive, literary) to tease, joke (to say something amusing, about someone: -n/-on/-en/-ön, with someone: -val/-vel, at the expense of someone: rovására)

Conjugation

conjugation of élcelődik

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	élcelődöm or élcelődök	élcelődsz	élcelődik	élcelődünk	élcelődtök	élcelődnek
		Def.	intransitive verb, definite forms are not used
		2nd-p. o.	―
	Past	Indef.	élcelődtem	élcelődtél	élcelődött	élcelődtünk	élcelődtetek	élcelődtek
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	élcelődnék	élcelődnél	élcelődne	élcelődnénk	élcelődnétek	élcelődnének
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	élcelődjek  or élcelődjem	élcelődj or élcelődjél	élcelődjön or élcelődjék	élcelődjünk	élcelődjetek	élcelődjenek
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Infinitive	élcelődni		élcelődnöm	élcelődnöd	élcelődnie	élcelődnünk	élcelődnötök	élcelődniük
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			élcelődés	élcelődő	élcelődött	―	élcelődve	élcelődhet

Derived terms

• élcelődés

Further reading

• élcelődik in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• élcelődik in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2023)