élc
Hungarian
Etymology
[1847] él (“edge”) + -c (“noun-forming suffix”)[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈeːlt͡s]
- Hyphenation: élc
Noun
élc (plural élcek)
- (literary) quip, joke, pun
- Synonyms: vicc, humor
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | élc | élcek |
| accusative | élcet | élceket |
| dative | élcnek | élceknek |
| instrumental | élccel | élcekkel |
| causal-final | élcért | élcekért |
| translative | élccé | élcekké |
| terminative | élcig | élcekig |
| essive-formal | élcként | élcekként |
| essive-modal | élcül | — |
| inessive | élcben | élcekben |
| superessive | élcen | élceken |
| adessive | élcnél | élceknél |
| illative | élcbe | élcekbe |
| sublative | élcre | élcekre |
| allative | élchez | élcekhez |
| elative | élcből | élcekből |
| delative | élcről | élcekről |
| ablative | élctől | élcektől |
| Possessive forms of élc | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | élcem | élceim |
| 2nd person sing. | élced | élceid |
| 3rd person sing. | élce | élcei |
| 1st person plural | élcünk | élceink |
| 2nd person plural | élcetek | élceitek |
| 3rd person plural | élcük | élceik |
Derived terms
- élces
- élcelődik
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN