átkel

átkel

Hungarian

Etymology

át- (“across, over”) +‎ kel (“to rise”, here: “to go, to walk”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈaːtkɛl]
• Hyphenation: át‧kel
• Rhymes: -ɛl

Verb

átkel

1. (intransitive) to cross, traverse, transit, get across, pass across something (-n/-on/-en/-ön)

   szabálytalanul kel át az úton ― s/he jaywalks (literally, “s/he crosses the road irregularly”)

   Synonyms: (broader; less idiomatic in this sense) átmegy, (more typical of vehicles) áthalad

Conjugation

conjugation of átkel

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	átkelek	átkelsz	átkel	átkelünk	átkeltek	átkelnek
		Def.	intransitive verb, definite forms are not used
		2nd-p. o.	―
	Past	Indef.	átkeltem	átkeltél	átkelt	átkeltünk	átkeltetek	átkeltek
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	átkelnék	átkelnél	átkelne	átkelnénk	átkelnétek	átkelnének
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	átkeljek	átkelj or átkeljél	átkeljen	átkeljünk	átkeljetek	átkeljenek
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Infinitive	átkelni		átkelnem	átkelned	átkelnie	átkelnünk	átkelnetek	átkelniük
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			átkelés	átkelő	átkelt	―	átkelve	átkelhet

Derived terms

• átkelés

 

Compound words

• átkelőhely

 

Further reading

• átkel in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• átkel in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2023)