ásít

ásít

See also: asit, aşît, and -ašit

Hungarian

Etymology

From the onomatopoeia á (“to gape”) +‎ -s (frequentative suffix) + -ít (instantaneous-causative suffix).[1]

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈaːʃiːt]
• Hyphenation: ásít

Verb

ásít

1. (intransitive) to yawn (to open the mouth widely and take a long, rather deep breath, often because one is tired or bored)
2. (intransitive) to yawn, gape (to display a gap, to present a wide opening)

Conjugation

conjugation of ásít

Infinitive			ásítani
Past participle			ásított
Present participle			ásító
Future participle			-
Adverbial participle			ásítva
Potential			ásíthat
			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Indicative mood	Present	Indefinite	ásítok	ásítasz	ásít	ásítunk	ásítotok	ásítanak
		Definite	intransitive verb, definite forms are not used
	Past	Indefinite	ásítottam	ásítottál	ásított	ásítottunk	ásítottatok	ásítottak
		Definite	-
Conditional mood	Present	Indefinite	ásítanék	ásítanál	ásítana	ásítanánk	ásítanátok	ásítanának
		Definite	-
Subjunctive mood	Present	Indefinite	ásítsak	ásíts or ásítsál	ásítson	ásítsunk	ásítsatok	ásítsanak
		Definite	-
Conjugated infinitive			ásítanom	ásítanod	ásítania	ásítanunk	ásítanotok	ásítaniuk

Derived terms

• ásítás
• ásítgat
• ásítozik

(With verbal prefixes):

• beleásít

References

1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

Further reading

• ásít in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
• ásít in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031