állapít

állapít

Hungarian

Etymology

From the same stem as állapot +‎ -ít.[1]

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈaːlːɒpiːt]
• Hyphenation: ál‧la‧pít

Verb

állapít

1. (transitive) to find, establish, state (used with the verbal prefix meg-)

Conjugation

conjugation of állapít

Infinitive			állapítani
Past participle			állapított
Present participle			állapító
Future participle			állapítandó
Adverbial participle			állapítva
Potential			állapíthat
			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Indicative mood	Present	Indefinite	állapítok	állapítasz	állapít	állapítunk	állapítotok	állapítanak
		Definite	állapítom én téged/titeket állapítalak	állapítod	állapítja	állapítjuk	állapítjátok	állapítják
	Past	Indefinite	állapítottam	állapítottál	állapított	állapítottunk	állapítottatok	állapítottak
		Definite	állapítottam én téged/titeket állapítottalak	állapítottad	állapította	állapítottuk	állapítottátok	állapították
Conditional mood	Present	Indefinite	állapítanék	állapítanál	állapítana	állapítanánk	állapítanátok	állapítanának
		Definite	állapítanám én téged/titeket állapítanálak	állapítanád	állapítaná	állapítanánk	állapítanátok	állapítanák
Subjunctive mood	Present	Indefinite	állapítsak	állapíts or állapítsál	állapítson	állapítsunk	állapítsatok	állapítsanak
		Definite	állapítsam én téged/titeket állapítsalak	állapítsd or állapítsad	állapítsa	állapítsuk	állapítsátok	állapítsák
Conjugated infinitive			állapítanom	állapítanod	állapítania	állapítanunk	állapítanotok	állapítaniuk

Derived terms

(With verbal prefixes):

• megállapít

References

1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN