áld

áld

See also: ald, âld, and åld.

Hungarian

Etymology

From Proto-Finno-Ugric *alɜ- (“to recite an incantation, cast a spell on, enchant”)[1] + -d (frequentative suffix).[2]

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈaːld]

Verb

áld

1. (transitive) to bless

Conjugation

conjugation of áld

Infinitive			áldani
Past participle			áldott
Present participle			áldó
Future participle			áldandó
Adverbial participle			áldva
Potential			áldhat
			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Indicative mood	Present	Indefinite	áldok	áldasz	áld	áldunk	áldotok	áldanak
		Definite	áldom én téged/titeket áldalak	áldod	áldja	áldjuk	áldjátok	áldják
	Past	Indefinite	áldottam	áldottál	áldott	áldottunk	áldottatok	áldottak
		Definite	áldottam én téged/titeket áldottalak	áldottad	áldotta	áldottuk	áldottátok	áldották
Conditional mood	Present	Indefinite	áldanék	áldanál	áldana	áldanánk	áldanátok	áldanának
		Definite	áldanám én téged/titeket áldanálak	áldanád	áldaná	áldanánk	áldanátok	áldanák
Subjunctive mood	Present	Indefinite	áldjak	áldj or áldjál	áldjon	áldjunk	áldjatok	áldjanak
		Definite	áldjam én téged/titeket áldjalak	áldd or áldjad	áldja	áldjuk	áldjátok	áldják
Conjugated infinitive			áldanom	áldanod	áldania	áldanunk	áldanotok	áldaniuk

Derived terms

• áldás
• áldatlan
• áldomás
• áldott
• áldoz

(With verbal prefixes):

• megáld

References

1. Entry #9 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungarian Academy of Sciences.
2. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN