zülleszt
Hungarian
Etymology
züllik (“to decay”) + -eszt (“causative suffix”)[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈzylːɛst]
- Hyphenation: zül‧leszt
Verb
zülleszt
- (transitive) to demoralize, corrupt, debauch
Conjugation
conjugation of zülleszt
Infinitive | zülleszteni | |||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Past participle | züllesztett | |||||||
Present participle | züllesztő | |||||||
Future participle | züllesztendő | |||||||
Adverbial participle | züllesztve | |||||||
Potential | zülleszthet | |||||||
1st person sg | 2nd person sg informal | 3rd person sg, 2nd person sg formal | 1st person pl | 2nd person pl informal | 3rd person pl, 2nd person pl formal | |||
Indicative mood | Present | Indefinite | züllesztek | züllesztesz | zülleszt | züllesztünk | züllesztetek | züllesztenek |
Definite | züllesztem én téged/titeket züllesztelek | zülleszted | zülleszti | züllesztjük | züllesztitek | züllesztik | ||
Past | Indefinite | züllesztettem | züllesztettél | züllesztett | züllesztettünk | züllesztettetek | züllesztettek | |
Definite | züllesztettem én téged/titeket züllesztettelek | züllesztetted | züllesztette | züllesztettük | züllesztettétek | züllesztették | ||
Conditional mood | Present | Indefinite | züllesztenék | züllesztenél | züllesztene | züllesztenénk | züllesztenétek | züllesztenének |
Definite | zülleszteném én téged/titeket züllesztenélek | züllesztenéd | züllesztené | züllesztenénk | züllesztenétek | züllesztenék | ||
Subjunctive mood | Present | Indefinite | züllesszek | züllessz or züllesszél | züllesszen | züllesszünk | züllesszetek | züllesszenek |
Definite | züllesszem én téged/titeket züllesszelek | zülleszd or züllesszed | züllessze | züllesszük | züllesszétek | züllesszék | ||
Conjugated infinitive | züllesztenem | züllesztened | züllesztenie | züllesztenünk | züllesztenetek | zülleszteniük |
Derived terms
- züllesztés
(With verbal prefixes):
- elzülleszt
- lezülleszt
- szétzülleszt
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN