zsolozsma
Hungarian
Etymology
Borrowed from Slavic language, from Proto-Slavic *služьba (“service”). Compare Old Church Slavonic слоужьба (služĭba). Initial /s/ became /ʒ/ by analogy with the medial /ʒ/, and /ʒ(ʲ)b/ > /ʒm/ is a regular sound change in Slavic loans.[1][2]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈʒoloʒmɒ]
- Hyphenation: zso‧lozs‧ma
- Rhymes: -mɒ
Noun
zsolozsma (plural zsolozsmák)
- canonical hour or the canonical hours as a whole; Liturgy of the Hours, Divine Office
- hymn, chant
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | zsolozsma | zsolozsmák |
| accusative | zsolozsmát | zsolozsmákat |
| dative | zsolozsmának | zsolozsmáknak |
| instrumental | zsolozsmával | zsolozsmákkal |
| causal-final | zsolozsmáért | zsolozsmákért |
| translative | zsolozsmává | zsolozsmákká |
| terminative | zsolozsmáig | zsolozsmákig |
| essive-formal | zsolozsmaként | zsolozsmákként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | zsolozsmában | zsolozsmákban |
| superessive | zsolozsmán | zsolozsmákon |
| adessive | zsolozsmánál | zsolozsmáknál |
| illative | zsolozsmába | zsolozsmákba |
| sublative | zsolozsmára | zsolozsmákra |
| allative | zsolozsmához | zsolozsmákhoz |
| elative | zsolozsmából | zsolozsmákból |
| delative | zsolozsmáról | zsolozsmákról |
| ablative | zsolozsmától | zsolozsmáktól |
| non-attributive possessive - singular | zsolozsmáé | zsolozsmáké |
| non-attributive possessive - plural | zsolozsmáéi | zsolozsmákéi |
| Possessive forms of zsolozsma | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | zsolozsmám | zsolozsmáim |
| 2nd person sing. | zsolozsmád | zsolozsmáid |
| 3rd person sing. | zsolozsmája | zsolozsmái |
| 1st person plural | zsolozsmánk | zsolozsmáink |
| 2nd person plural | zsolozsmátok | zsolozsmáitok |
| 3rd person plural | zsolozsmájuk | zsolozsmáik |
Derived terms
- zsolozsmázik
References
- zsolozsma in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
- zsolozsma in Gerstner, Károly (ed.). Új magyar etimológiai szótár. (’New Etymological Dictionary of Hungarian’). Beta version. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet / ELKH Nyelvtudományi Kutatóközpont, 2011–2022. (Research Institute for Linguistics, Hungary).
Further reading
- zsolozsma in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN