zsib
Hungarian
Etymology
Of unknown origin. Its independent usage is obsolete, but it can still be found in compound words.[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈʒib]
- Hyphenation: zsib
Noun
zsib (plural zsibek)
- (obsolete) thief
- (obsolete) junk, odds and ends
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | zsib | zsibek |
| accusative | zsibet | zsibeket |
| dative | zsibnek | zsibeknek |
| instrumental | zsibbel | zsibekkel |
| causal-final | zsibért | zsibekért |
| translative | zsibbé | zsibekké |
| terminative | zsibig | zsibekig |
| essive-formal | zsibként | zsibekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | zsibben | zsibekben |
| superessive | zsiben | zsibeken |
| adessive | zsibnél | zsibeknél |
| illative | zsibbe | zsibekbe |
| sublative | zsibre | zsibekre |
| allative | zsibhez | zsibekhez |
| elative | zsibből | zsibekből |
| delative | zsibről | zsibekről |
| ablative | zsibtől | zsibektől |
| Possessive forms of zsib | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | zsibem | zsibjeim |
| 2nd person sing. | zsibed | zsibjeid |
| 3rd person sing. | zsibje | zsibjei |
| 1st person plural | zsibünk | zsibjeink |
| 2nd person plural | zsibetek | zsibjeitek |
| 3rd person plural | zsibjük | zsibjeik |
Derived terms
- zsibáru
- zsibárus
- zsibvásár
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN