zsenánt

Hungarian

From German genant, from French gênant (“embarrassing”), present participle of gêner (“to bother, embarrass”).

zsenánt (comparative zsenántabb, superlative legzsenántabb)

(colloquial) embarrassing, awkward
- 1991, Péter Esterházy: "A halacska csodálatos élete"
  Végezetre, hiába ódzkodott a marcona férfi, kölcsön kellett vennie a várban föllelhető(!) elnyűtt terhes ruhákat, ami azért volt zsenánt, mert ezek értelemszerűen divatjamúltak voltak.

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	zsenánt	zsenántak
accusative	zsenántat	zsenántakat
dative	zsenántnak	zsenántaknak
instrumental	zsenánttal	zsenántakkal
causal-final	zsenántért	zsenántakért
translative	zsenánttá	zsenántakká
terminative	zsenántig	zsenántakig
essive-formal	zsenántként	zsenántakként
essive-modal	—	—
inessive	zsenántban	zsenántakban
superessive	zsenánton	zsenántakon
adessive	zsenántnál	zsenántaknál
illative	zsenántba	zsenántakba
sublative	zsenántra	zsenántakra
allative	zsenánthoz	zsenántakhoz
elative	zsenántból	zsenántakból
delative	zsenántról	zsenántakról
ablative	zsenánttól	zsenántaktól