vélekedés

vélekedés

Hungarian

Etymology

From vélekedik (“to think”) +‎ -és (“noun-forming suffix”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈveːlɛkɛdeːʃ]
• Hyphenation: vé‧le‧ke‧dés
• Rhymes: -eːʃ

Noun

vélekedés (plural vélekedések)

1. belief (faith or trust in the reality of something, often based upon one's own reasoning)

   Synonyms: hiedelem, meggyőződés, vélemény

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	vélekedés	vélekedések
accusative	vélekedést	vélekedéseket
dative	vélekedésnek	vélekedéseknek
instrumental	vélekedéssel	vélekedésekkel
causal-final	vélekedésért	vélekedésekért
translative	vélekedéssé	vélekedésekké
terminative	vélekedésig	vélekedésekig
essive-formal	vélekedésként	vélekedésekként
essive-modal	—	—
inessive	vélekedésben	vélekedésekben
superessive	vélekedésen	vélekedéseken
adessive	vélekedésnél	vélekedéseknél
illative	vélekedésbe	vélekedésekbe
sublative	vélekedésre	vélekedésekre
allative	vélekedéshez	vélekedésekhez
elative	vélekedésből	vélekedésekből
delative	vélekedésről	vélekedésekről
ablative	vélekedéstől	vélekedésektől
non-attributive possessive - singular	vélekedésé	vélekedéseké
non-attributive possessive - plural	vélekedéséi	vélekedésekéi

Possessive forms of vélekedés
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	vélekedésem	vélekedéseim
2nd person sing.	vélekedésed	vélekedéseid
3rd person sing.	vélekedése	vélekedései
1st person plural	vélekedésünk	vélekedéseink
2nd person plural	vélekedésetek	vélekedéseitek
3rd person plural	vélekedésük	vélekedéseik

Derived terms

• vélekedési
• vélekedésű

 

Further reading

• vélekedés in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN