végítélet
Hungarian
A végítélet (The Last Judgment by Michelangelo)
Etymology
vég (“end”) + ítélet (“judgement”)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈveːɡiːteːlɛt]
- Hyphenation: vég‧íté‧let
Noun
végítélet (plural végítéletek)
- (religion) Last Judgment, Final Judgment
- Synonym: utolsó ítélet
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | végítélet | végítéletek |
| accusative | végítéletet | végítéleteket |
| dative | végítéletnek | végítéleteknek |
| instrumental | végítélettel | végítéletekkel |
| causal-final | végítéletért | végítéletekért |
| translative | végítéletté | végítéletekké |
| terminative | végítéletig | végítéletekig |
| essive-formal | végítéletként | végítéletekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | végítéletben | végítéletekben |
| superessive | végítéleten | végítéleteken |
| adessive | végítéletnél | végítéleteknél |
| illative | végítéletbe | végítéletekbe |
| sublative | végítéletre | végítéletekre |
| allative | végítélethez | végítéletekhez |
| elative | végítéletből | végítéletekből |
| delative | végítéletről | végítéletekről |
| ablative | végítélettől | végítéletektől |
| non-attributive possessive - singular | végítéleté | végítéleteké |
| non-attributive possessive - plural | végítéletéi | végítéletekéi |
| Possessive forms of végítélet | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | végítéletem | végítéleteim |
| 2nd person sing. | végítéleted | végítéleteid |
| 3rd person sing. | végítélete | végítéletei |
| 1st person plural | végítéletünk | végítéleteink |
| 2nd person plural | végítéletetek | végítéleteitek |
| 3rd person plural | végítéletük | végítéleteik |
Further reading
- végítélet in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.