végzettségű
Hungarian
Etymology
végzettség + -ű (adjective-forming suffix indicating possession of a quality)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈveːɡzɛt͡ʃːeːɡyː]
- Hyphenation: vég‧zett‧sé‧gű
- Rhymes: -ɡyː
Adjective
végzettségű (not comparable)
- qualified, with qualifications (with a named educational level)
- alacsony végzettségű foglalkoztatottak ― employees with a low educational level
- megfelelő végzettségű személyzet ― suitably qualified staff
- felsőfokú végzettségű kérelmezők ― applicants holding an academic degree
Declension
| Inflection (stem in -e-, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | végzettségű | végzettségűek |
| accusative | végzettségűt | végzettségűeket |
| dative | végzettségűnek | végzettségűeknek |
| instrumental | végzettségűvel | végzettségűekkel |
| causal-final | végzettségűért | végzettségűekért |
| translative | végzettségűvé | végzettségűekké |
| terminative | végzettségűig | végzettségűekig |
| essive-formal | végzettségűként | végzettségűekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | végzettségűben | végzettségűekben |
| superessive | végzettségűn | végzettségűeken |
| adessive | végzettségűnél | végzettségűeknél |
| illative | végzettségűbe | végzettségűekbe |
| sublative | végzettségűre | végzettségűekre |
| allative | végzettségűhöz | végzettségűekhez |
| elative | végzettségűből | végzettségűekből |
| delative | végzettségűről | végzettségűekről |
| ablative | végzettségűtől | végzettségűektől |
| non-attributive possessive - singular | végzettségűé | végzettségűeké |
| non-attributive possessive - plural | végzettségűéi | végzettségűekéi |