végleges
Hungarian
Etymology
végleg + -es
Pronunciation
- IPA(key): [ˈveːɡlɛɡɛʃ]
- Hyphenation: vég‧le‧ges
Adjective
végleges (comparative véglegesebb, superlative legvéglegesebb)
- final, ultimate, decisive, fixed (something that will not be changed any more)
- (of a job) permanent
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | végleges | véglegesek |
| accusative | véglegeset | véglegeseket |
| dative | véglegesnek | véglegeseknek |
| instrumental | véglegessel | véglegesekkel |
| causal-final | véglegesért | véglegesekért |
| translative | véglegessé | véglegesekké |
| terminative | véglegesig | véglegesekig |
| essive-formal | véglegesként | véglegesekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | véglegesben | véglegesekben |
| superessive | véglegesen | véglegeseken |
| adessive | véglegesnél | véglegeseknél |
| illative | véglegesbe | véglegesekbe |
| sublative | véglegesre | véglegesekre |
| allative | véglegeshez | véglegesekhez |
| elative | véglegesből | véglegesekből |
| delative | véglegesről | véglegesekről |
| ablative | véglegestől | véglegesektől |
Derived terms
- véglegesen
- véglegesít
- véglegesség