virít

virít

See also: virit

Hungarian

Etymology

Created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries. Patterned after verb pairs suffixed with -ul and -ít such as tanul (“to learn”) - tanít (“to teach”), the neologists coined it from the root of virul + -ít.[1] The slang meaning is attestable from at least the late 1980s.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈviriːt]
• Hyphenation: vi‧rít

Verb

virít

1. (intransitive) to bloom
2. (transitive, slang) to show (especially money that will be handed over)
   • 2015, Gyula Máté T., “Migránsrali”, in Magyar élet‎:

     No problémo, virítsd a zöldhasút.

     No problemo, show me the greenback.

Conjugation

conjugation of virít

Infinitive			virítani
Past participle			virított
Present participle			virító
Future participle			virítandó
Adverbial participle			virítva
Potential			viríthat
			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Indicative mood	Present	Indefinite	virítok	virítasz	virít	virítunk	virítotok	virítanak
		Definite	virítom én téged/titeket virítalak	virítod	virítja	virítjuk	virítjátok	virítják
	Past	Indefinite	virítottam	virítottál	virított	virítottunk	virítottatok	virítottak
		Definite	virítottam én téged/titeket virítottalak	virítottad	virította	virítottuk	virítottátok	virították
Conditional mood	Present	Indefinite	virítanék	virítanál	virítana	virítanánk	virítanátok	virítanának
		Definite	virítanám én téged/titeket virítanálak	virítanád	virítaná	virítanánk	virítanátok	virítanák
Subjunctive mood	Present	Indefinite	virítsak	viríts or virítsál	virítson	virítsunk	virítsatok	virítsanak
		Definite	virítsam én téged/titeket virítsalak	virítsd or virítsad	virítsa	virítsuk	virítsátok	virítsák
Conjugated infinitive			virítanom	virítanod	virítania	virítanunk	virítanotok	virítaniuk

Derived terms

• virítás

(With verbal prefixes):

• elvirít
• felvirít
• kivirít

Related terms

• virul

References

1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN