virgonc

virgonc

Hungarian

Etymology

From the virrog - virog variant of the verb villong +‎ -onc.[1]

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈvirɡont͡s]
• Hyphenation: vir‧gonc

Adjective

virgonc (comparative virgoncabb, superlative legvirgoncabb)

1. agile, nimble, spry

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	virgonc	virgoncak
accusative	virgoncat	virgoncakat
dative	virgoncnak	virgoncaknak
instrumental	virgonccal	virgoncakkal
causal-final	virgoncért	virgoncakért
translative	virgonccá	virgoncakká
terminative	virgoncig	virgoncakig
essive-formal	virgoncként	virgoncakként
essive-modal	—	—
inessive	virgoncban	virgoncakban
superessive	virgoncon	virgoncakon
adessive	virgoncnál	virgoncaknál
illative	virgoncba	virgoncakba
sublative	virgoncra	virgoncakra
allative	virgonchoz	virgoncakhoz
elative	virgoncból	virgoncakból
delative	virgoncról	virgoncakról
ablative	virgonctól	virgoncaktól

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	virgonc	virgoncok
accusative	virgoncot	virgoncokat
dative	virgoncnak	virgoncoknak
instrumental	virgonccal	virgoncokkal
causal-final	virgoncért	virgoncokért
translative	virgonccá	virgoncokká
terminative	virgoncig	virgoncokig
essive-formal	virgoncként	virgoncokként
essive-modal	—	—
inessive	virgoncban	virgoncokban
superessive	virgoncon	virgoncokon
adessive	virgoncnál	virgoncoknál
illative	virgoncba	virgoncokba
sublative	virgoncra	virgoncokra
allative	virgonchoz	virgoncokhoz
elative	virgoncból	virgoncokból
delative	virgoncról	virgoncokról
ablative	virgonctól	virgoncoktól

Derived terms

• virgonckodik
• virgoncság

References

1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN