vindikál
Hungarian
Etymology
From Latin vindicare.[1] With the verb-forming suffix -ál.
Pronunciation
- IPA(key): [ˈvindikaːl]
- Hyphenation: vin‧di‧kál
- Rhymes: -aːl
Verb
vindikál
- (transitive, formal) to claim, arrogate, vindicate
- Synonyms: igényel, követel
- 1876, Mór Jókai, Az élet komédiásai, part 2, chapter 1:
- A Dagon bálvány követelése még tovább ment. Magának vindikálta az egyházak fölötti patronatus jogát, s mi egy ballotázása után a mezítlábas képviselőknek megszűntünk az egyház pártfogói lenni, templomunk nem a mi templomunk volt többé.
Conjugation
conjugation of vindikál
| 1st person sg | 2nd person sg informal | 3rd person sg, 2nd p. sg formal | 1st person pl | 2nd person pl informal | 3rd person pl, 2nd p. pl formal | |||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Indicative mood | Present | Indef. | vindikálok | vindikálsz | vindikál | vindikálunk | vindikáltok | vindikálnak |
| Def. | vindikálom | vindikálod | vindikálja | vindikáljuk | vindikáljátok | vindikálják | ||
| 2nd-p. o. | vindikállak | ― | ||||||
| Past | Indef. | vindikáltam | vindikáltál | vindikált | vindikáltunk | vindikáltatok | vindikáltak | |
| Def. | vindikáltam | vindikáltad | vindikálta | vindikáltuk | vindikáltátok | vindikálták | ||
| 2nd-p. o. | vindikáltalak | ― | ||||||
| Conditional mood | Present | Indef. | vindikálnék | vindikálnál | vindikálna | vindikálnánk | vindikálnátok | vindikálnának |
| Def. | vindikálnám | vindikálnád | vindikálná | vindikálnánk (or vindikálnók) | vindikálnátok | vindikálnák | ||
| 2nd-p. o. | vindikálnálak | ― | ||||||
| Subjunctive mood | Present | Indef. | vindikáljak | vindikálj or vindikáljál | vindikáljon | vindikáljunk | vindikáljatok | vindikáljanak |
| Def. | vindikáljam | vindikáld or vindikáljad | vindikálja | vindikáljuk | vindikáljátok | vindikálják | ||
| 2nd-p. o. | vindikáljalak | ― | ||||||
| Infinitive | vindikálni | vindikálnom | vindikálnod | vindikálnia | vindikálnunk | vindikálnotok | vindikálniuk | |
| Other nonfinite verb forms | Verbal noun | Present participle | Past participle | Future part. | Adverbial part. | Potential | ||
| vindikálás | vindikáló | vindikált | vindikálandó | vindikálva | vindikálhat | |||
References
- Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
Further reading
- vindikál in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN