vigasz
Hungarian
Etymology
Back-formation from vigaszt (“to cure, brighten, cheer up”) and vigaszik (“to get well”). Both verbs are Old Hungarian derivations from the adjective víg (“joyful, happy”). Created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈviɡɒs]
- Hyphenation: vi‧gasz
Noun
vigasz (plural vigaszok)
- solace
Declension
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | vigasz | vigaszok |
| accusative | vigaszt | vigaszokat |
| dative | vigasznak | vigaszoknak |
| instrumental | vigasszal | vigaszokkal |
| causal-final | vigaszért | vigaszokért |
| translative | vigasszá | vigaszokká |
| terminative | vigaszig | vigaszokig |
| essive-formal | vigaszként | vigaszokként |
| essive-modal | vigaszul | — |
| inessive | vigaszban | vigaszokban |
| superessive | vigaszon | vigaszokon |
| adessive | vigasznál | vigaszoknál |
| illative | vigaszba | vigaszokba |
| sublative | vigaszra | vigaszokra |
| allative | vigaszhoz | vigaszokhoz |
| elative | vigaszból | vigaszokból |
| delative | vigaszról | vigaszokról |
| ablative | vigasztól | vigaszoktól |
| Possessive forms of vigasz | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | vigaszom | vigaszaim |
| 2nd person sing. | vigaszod | vigaszaid |
| 3rd person sing. | vigasza | vigaszai |
| 1st person plural | vigaszunk | vigaszaink |
| 2nd person plural | vigaszotok | vigaszaitok |
| 3rd person plural | vigaszuk | vigaszaik |
References
- Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN