veszít

Hungarian

vesz (“to perish”) +‎ -ít (causative suffix)

veszít

(transitive, intransitive) to lose
Sok vért veszített. ― He'd lost a lot of blood.
(intransitive) to lose (-ból/-ből)
Veszítünk a magasságból. ― We're losing altitude.
(transitive) to lose, miss (to wander from so as not to be able to find; to go astray from)
nyomot veszít ― to lose track

conjugation of veszít

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indicative mood	Present	Indef.	veszítek	veszítesz	veszít	veszítünk	veszítetek	veszítenek
		Def.	veszítem	veszíted	veszíti	veszítjük	veszítitek	veszítik
		2nd-p. o.	veszítelek	―
	Past	Indef.	veszítettem	veszítettél	veszített	veszítettünk	veszítettetek	veszítettek
		Def.	veszítettem	veszítetted	veszítette	veszítettük	veszítettétek	veszítették
		2nd-p. o.	veszítettelek	―
Conditional mood	Present	Indef.	veszítenék	veszítenél	veszítene	veszítenénk	veszítenétek	veszítenének
		Def.	veszíteném	veszítenéd	veszítené	veszítenénk (or veszítenők)	veszítenétek	veszítenék
		2nd-p. o.	veszítenélek	―
Subjunctive mood	Present	Indef.	veszítsek	veszíts or veszítsél	veszítsen	veszítsünk	veszítsetek	veszítsenek
		Def.	veszítsem	veszítsd or veszítsed	veszítse	veszítsük	veszítsétek	veszítsék
		2nd-p. o.	veszítselek	―
Infinitive	veszíteni		veszítenem	veszítened	veszítenie	veszítenünk	veszítenetek	veszíteniük
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
Other nonfinite verb forms			veszítés	veszítő	veszített	veszítendő	veszítve	veszíthet

(With verbal prefixes):