veszteget

veszteget

Hungarian

Etymology

veszt +‎ -eget [1]

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈvɛstɛɡɛt]
• Hyphenation: vesz‧te‧get

Verb

veszteget

1. to bribe
2. to waste (time)

   Csak az időnket vesztegetjük. - We are wasting our time.

Conjugation

conjugation of veszteget

Infinitive			vesztegetni
Past participle			vesztegetett
Present participle			vesztegető
Future participle			vesztegetendő
Adverbial participle			vesztegetve
Potential			vesztegethet
			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Indicative mood	Present	Indefinite	vesztegetek	vesztegetsz	veszteget	vesztegetünk	vesztegettek	vesztegetnek
		Definite	vesztegetem én téged/titeket vesztegetlek	vesztegeted	vesztegeti	vesztegetjük	vesztegetitek	vesztegetik
	Past	Indefinite	vesztegettem	vesztegettél	vesztegetett	vesztegettünk	vesztegettetek	vesztegettek
		Definite	vesztegettem én téged/titeket vesztegettelek	vesztegetted	vesztegette	vesztegettük	vesztegettétek	vesztegették
Conditional mood	Present	Indefinite	vesztegetnék	vesztegetnél	vesztegetne	vesztegetnénk	vesztegetnétek	vesztegetnének
		Definite	vesztegetném én téged/titeket vesztegetnélek	vesztegetnéd	vesztegetné	vesztegetnénk	vesztegetnétek	vesztegetnék
Subjunctive mood	Present	Indefinite	vesztegessek	vesztegess or vesztegessél	vesztegessen	vesztegessünk	vesztegessetek	vesztegessenek
		Definite	vesztegessem én téged/titeket vesztegesselek	vesztegesd or vesztegessed	vesztegesse	vesztegessük	vesztegessétek	vesztegessék
Conjugated infinitive			vesztegetnem	vesztegetned	vesztegetnie	vesztegetnünk	vesztegetnetek	vesztegetniük

Derived terms

• vesztegetés

(With verbal prefixes):

• elveszteget
• megveszteget

References

1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6