veszekedős
Hungarian
Etymology
veszekedik (“to quarrel”) + -ős (adjective-forming suffix)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈvɛsɛkɛdøːʃ]
- Hyphenation: ve‧sze‧ke‧dős
- Rhymes: -øːʃ
Adjective
veszekedős (comparative veszekedősebb, superlative legveszekedősebb)
- quarrelsome (fond of quarreling)
Declension
| Inflection of veszekedős | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | veszekedős | veszekedősek |
| accusative | veszekedőst veszekedőset | veszekedőseket |
| dative | veszekedősnek | veszekedőseknek |
| instrumental | veszekedőssel | veszekedősekkel |
| causal-final | veszekedősért | veszekedősekért |
| translative | veszekedőssé | veszekedősekké |
| terminative | veszekedősig | veszekedősekig |
| essive-formal | veszekedősként | veszekedősekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | veszekedősben | veszekedősekben |
| superessive | veszekedősön | veszekedőseken |
| adessive | veszekedősnél | veszekedőseknél |
| illative | veszekedősbe | veszekedősekbe |
| sublative | veszekedősre | veszekedősekre |
| allative | veszekedőshöz | veszekedősekhez |
| elative | veszekedősből | veszekedősekből |
| delative | veszekedősről | veszekedősekről |
| ablative | veszekedőstől | veszekedősektől |
| non-attributive possessive - singular | veszekedősé | veszekedőseké |
| non-attributive possessive - plural | veszekedőséi | veszekedősekéi |
Further reading
- veszekedős in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN