vacillál
Hungarian
Etymology
Borrowed from Latin vacillare.[1] With the verb-forming suffix -ál.
Pronunciation
- IPA(key): [ˈvɒt͡silaːl]
- Hyphenation: va‧cil‧lál
Verb
vacillál
- (intransitive) to hesitate
- Synonyms: bizonytalankodik, habozik, tétovázik
Conjugation
conjugation of vacillál
| Infinitive | vacillálni | |||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Past participle | vacillált | |||||||
| Present participle | vacilláló | |||||||
| Future participle | - | |||||||
| Adverbial participle | vacillálva | |||||||
| Potential | vacillálhat | |||||||
| 1st person sg | 2nd person sg informal | 3rd person sg, 2nd person sg formal | 1st person pl | 2nd person pl informal | 3rd person pl, 2nd person pl formal | |||
| Indicative mood | Present | Indefinite | vacillálok | vacillálsz | vacillál | vacillálunk | vacilláltok | vacillálnak |
| Definite | intransitive verb, definite forms are not used | |||||||
| Past | Indefinite | vacilláltam | vacilláltál | vacillált | vacilláltunk | vacilláltatok | vacilláltak | |
| Definite | - | |||||||
| Conditional mood | Present | Indefinite | vacillálnék | vacillálnál | vacillálna | vacillálnánk | vacillálnátok | vacillálnának |
| Definite | - | |||||||
| Subjunctive mood | Present | Indefinite | vacilláljak | vacillálj or vacilláljál | vacilláljon | vacilláljunk | vacilláljatok | vacilláljanak |
| Definite | - | |||||||
| Conjugated infinitive | vacillálnom | vacillálnod | vacillálnia | vacillálnunk | vacillálnotok | vacillálniuk | ||
Derived terms
- vacillálás
References
- Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN