utasít

utasít

Hungarian

Etymology

út +‎ -a- + -sít [1]

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈutɒʃiːt]
• Hyphenation: uta‧sít

Verb

utasít

1. (transitive) to instruct, to direct, to order, to command

Conjugation

conjugation of utasít

Infinitive			utasítani
Past participle			utasított
Present participle			utasító
Future participle			utasítandó
Adverbial participle			utasítva
Potential			utasíthat
			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Indicative mood	Present	Indefinite	utasítok	utasítasz	utasít	utasítunk	utasítotok	utasítanak
		Definite	utasítom én téged/titeket utasítalak	utasítod	utasítja	utasítjuk	utasítjátok	utasítják
	Past	Indefinite	utasítottam	utasítottál	utasított	utasítottunk	utasítottatok	utasítottak
		Definite	utasítottam én téged/titeket utasítottalak	utasítottad	utasította	utasítottuk	utasítottátok	utasították
Conditional mood	Present	Indefinite	utasítanék	utasítanál	utasítana	utasítanánk	utasítanátok	utasítanának
		Definite	utasítanám én téged/titeket utasítanálak	utasítanád	utasítaná	utasítanánk	utasítanátok	utasítanák
Subjunctive mood	Present	Indefinite	utasítsak	utasíts or utasítsál	utasítson	utasítsunk	utasítsatok	utasítsanak
		Definite	utasítsam én téged/titeket utasítsalak	utasítsd or utasítsad	utasítsa	utasítsuk	utasítsátok	utasítsák
Conjugated infinitive			utasítanom	utasítanod	utasítania	utasítanunk	utasítanotok	utasítaniuk

Derived terms

• utasítás

(With verbal prefixes):

• elutasít
• kiutasít
• visszautasít

References

1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN