uszít

uszít

Hungarian

Etymology

From an unattested stem + -ít.[1]

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈusiːt]
• Hyphenation: uszít
• Rhymes: -iːt

Verb

uszít

1. (transitive) to incite, to instigate (with: -ra/-re)
2. (transitive) to set someone against someone else (with: ellen)

Conjugation

conjugation of uszít

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	uszítok	uszítasz	uszít	uszítunk	uszítotok	uszítanak
		Def.	uszítom	uszítod	uszítja	uszítjuk	uszítjátok	uszítják
		2nd-p. o.	uszítalak	―
	Past	Indef.	uszítottam	uszítottál	uszított	uszítottunk	uszítottatok	uszítottak
		Def.	uszítottam	uszítottad	uszította	uszítottuk	uszítottátok	uszították
		2nd-p. o.	uszítottalak	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	uszítanék	uszítanál	uszítana	uszítanánk	uszítanátok	uszítanának
		Def.	uszítanám	uszítanád	uszítaná	uszítanánk (or uszítanók)	uszítanátok	uszítanák
		2nd-p. o.	uszítanálak	―
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	uszítsak	uszíts or uszítsál	uszítson	uszítsunk	uszítsatok	uszítsanak
		Def.	uszítsam	uszítsd or uszítsad	uszítsa	uszítsuk	uszítsátok	uszítsák
		2nd-p. o.	uszítsalak	―
Infinitive	uszítani		uszítanom	uszítanod	uszítania	uszítanunk	uszítanotok	uszítaniuk
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			uszítás	uszító	uszított	uszítandó	uszítva	uszíthat

Derived terms

• uszítás
• uszítgat
• uszítható

 

(With verbal prefixes):

• összeuszít
• ráuszít

References

1. uszít in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

• uszít in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN