autentikus
Hungarian
Etymology
Borrowed from Latin authenticus, from Ancient Greek αὐθεντικός (authentikós, “principal, genuine”).[1] With -ikus ending.
Pronunciation
- IPA(key): [ˈɒutɛntikuʃ]
- Hyphenation: au‧ten‧ti‧kus
Adjective
autentikus (comparative autentikusabb, superlative legautentikusabb)
- authentic
Declension
| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | autentikus | autentikusak |
| accusative | autentikusat | autentikusakat |
| dative | autentikusnak | autentikusaknak |
| instrumental | autentikussal | autentikusakkal |
| causal-final | autentikusért | autentikusakért |
| translative | autentikussá | autentikusakká |
| terminative | autentikusig | autentikusakig |
| essive-formal | autentikusként | autentikusakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | autentikusban | autentikusakban |
| superessive | autentikuson | autentikusakon |
| adessive | autentikusnál | autentikusaknál |
| illative | autentikusba | autentikusakba |
| sublative | autentikusra | autentikusakra |
| allative | autentikushoz | autentikusakhoz |
| elative | autentikusból | autentikusakból |
| delative | autentikusról | autentikusakról |
| ablative | autentikustól | autentikusaktól |
Derived terms
- autentikusan
- autentikusság
See also
- Appendix:Hungarian words ending in -ikus
References
- Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. ISBN 963 7094 20 2