udvariatlan
Hungarian
Etymology
udvari + -atlan, from udvar (“court”)
Pronunciation
- IPA(key): [ ˈudvɒrijɒtlɒn]
- Hyphenation: ud‧va‧ri‧at‧lan
Adjective
udvariatlan (comparative udvariatlanabb, superlative legudvariatlanabb)
- impolite, discourteous (not of polished manners)
- Synonyms: modortalan, figyelmetlen, tapintatlan, lovagiatlan, faragatlan, illetlen, szemtelen, tuskó, bunkó[1]
- Antonyms: udvarias, lovagias, előzékeny, készséges, illedelmes, illemtudó
Declension
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | udvariatlan | udvariatlanok |
| accusative | udvariatlant | udvariatlanokat |
| dative | udvariatlannak | udvariatlanoknak |
| instrumental | udvariatlannal | udvariatlanokkal |
| causal-final | udvariatlanért | udvariatlanokért |
| translative | udvariatlanná | udvariatlanokká |
| terminative | udvariatlanig | udvariatlanokig |
| essive-formal | udvariatlanként | udvariatlanokként |
| essive-modal | udvariatlanul | — |
| inessive | udvariatlanban | udvariatlanokban |
| superessive | udvariatlanon | udvariatlanokon |
| adessive | udvariatlannál | udvariatlanoknál |
| illative | udvariatlanba | udvariatlanokba |
| sublative | udvariatlanra | udvariatlanokra |
| allative | udvariatlanhoz | udvariatlanokhoz |
| elative | udvariatlanból | udvariatlanokból |
| delative | udvariatlanról | udvariatlanokról |
| ablative | udvariatlantól | udvariatlanoktól |
| non-attributive possessive - singular | udvariatlané | udvariatlanoké |
| non-attributive possessive - plural | udvariatlanéi | udvariatlanokéi |
Derived terms
- udvariatlankodik
- udvariatlanság
References
- Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN
Further reading
- udvariatlan in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.