törvényhozó
Hungarian
Etymology
törvény (“law”) + hozó (“carrying, bearing”)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈtørveːɲɦozoː]
- Hyphenation: tör‧vény‧ho‧zó
- Rhymes: -zoː
Adjective
törvényhozó (not comparable)
- legislative
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | törvényhozó | törvényhozók |
| accusative | törvényhozót | törvényhozókat |
| dative | törvényhozónak | törvényhozóknak |
| instrumental | törvényhozóval | törvényhozókkal |
| causal-final | törvényhozóért | törvényhozókért |
| translative | törvényhozóvá | törvényhozókká |
| terminative | törvényhozóig | törvényhozókig |
| essive-formal | törvényhozóként | törvényhozókként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | törvényhozóban | törvényhozókban |
| superessive | törvényhozón | törvényhozókon |
| adessive | törvényhozónál | törvényhozóknál |
| illative | törvényhozóba | törvényhozókba |
| sublative | törvényhozóra | törvényhozókra |
| allative | törvényhozóhoz | törvényhozókhoz |
| elative | törvényhozóból | törvényhozókból |
| delative | törvényhozóról | törvényhozókról |
| ablative | törvényhozótól | törvényhozóktól |
| non-attributive possessive - singular | törvényhozóé | törvényhozóké |
| non-attributive possessive - plural | törvényhozóéi | törvényhozókéi |
Noun
törvényhozó (plural törvényhozók)
- legislator, lawmaker (one who makes or enacts laws)
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | törvényhozó | törvényhozók |
| accusative | törvényhozót | törvényhozókat |
| dative | törvényhozónak | törvényhozóknak |
| instrumental | törvényhozóval | törvényhozókkal |
| causal-final | törvényhozóért | törvényhozókért |
| translative | törvényhozóvá | törvényhozókká |
| terminative | törvényhozóig | törvényhozókig |
| essive-formal | törvényhozóként | törvényhozókként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | törvényhozóban | törvényhozókban |
| superessive | törvényhozón | törvényhozókon |
| adessive | törvényhozónál | törvényhozóknál |
| illative | törvényhozóba | törvényhozókba |
| sublative | törvényhozóra | törvényhozókra |
| allative | törvényhozóhoz | törvényhozókhoz |
| elative | törvényhozóból | törvényhozókból |
| delative | törvényhozóról | törvényhozókról |
| ablative | törvényhozótól | törvényhozóktól |
| non-attributive possessive - singular | törvényhozóé | törvényhozóké |
| non-attributive possessive - plural | törvényhozóéi | törvényhozókéi |
| Possessive forms of törvényhozó | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | törvényhozóm | törvényhozóim |
| 2nd person sing. | törvényhozód | törvényhozóid |
| 3rd person sing. | törvényhozója | törvényhozói |
| 1st person plural | törvényhozónk | törvényhozóink |
| 2nd person plural | törvényhozótok | törvényhozóitok |
| 3rd person plural | törvényhozójuk | törvényhozóik |
Derived terms
- törvényhozói
Further reading
- törvényhozó in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN