történetíró
Hungarian
Etymology
történet (“history”) + író (“writer”)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈtørteːnɛtiːroː]
- Hyphenation: tör‧té‧net‧író
- Rhymes: -roː
Noun
történetíró (plural történetírók)
- historian (writer of history)
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | történetíró | történetírók |
| accusative | történetírót | történetírókat |
| dative | történetírónak | történetíróknak |
| instrumental | történetíróval | történetírókkal |
| causal-final | történetíróért | történetírókért |
| translative | történetíróvá | történetírókká |
| terminative | történetíróig | történetírókig |
| essive-formal | történetíróként | történetírókként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | történetíróban | történetírókban |
| superessive | történetírón | történetírókon |
| adessive | történetírónál | történetíróknál |
| illative | történetíróba | történetírókba |
| sublative | történetíróra | történetírókra |
| allative | történetíróhoz | történetírókhoz |
| elative | történetíróból | történetírókból |
| delative | történetíróról | történetírókról |
| ablative | történetírótól | történetíróktól |
| non-attributive possessive - singular | történetíróé | történetíróké |
| non-attributive possessive - plural | történetíróéi | történetírókéi |
| Possessive forms of történetíró | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | történetíróm | történetíróim |
| 2nd person sing. | történetíród | történetíróid |
| 3rd person sing. | történetírója | történetírói |
| 1st person plural | történetírónk | történetíróink |
| 2nd person plural | történetírótok | történetíróitok |
| 3rd person plural | történetírójuk | történetíróik |
Further reading
- történetíró in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN