trófea
See also: trofea and troféa
Hungarian
Etymology
From German Trophäe, from French trophée, from Late Latin trophaeum.[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈtroːfɛɒ]
- Hyphenation: tró‧fea
Noun
trófea (plural trófeák)
- trophy (any emblem of success or victory)
- trophy (an object taken as a prize by a hunter)
- trophy (a statuette, cup, or shield, awarded for success in a competition or to mark a special achievement)
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | trófea | trófeák |
| accusative | trófeát | trófeákat |
| dative | trófeának | trófeáknak |
| instrumental | trófeával | trófeákkal |
| causal-final | trófeáért | trófeákért |
| translative | trófeává | trófeákká |
| terminative | trófeáig | trófeákig |
| essive-formal | trófeaként | trófeákként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | trófeában | trófeákban |
| superessive | trófeán | trófeákon |
| adessive | trófeánál | trófeáknál |
| illative | trófeába | trófeákba |
| sublative | trófeára | trófeákra |
| allative | trófeához | trófeákhoz |
| elative | trófeából | trófeákból |
| delative | trófeáról | trófeákról |
| ablative | trófeától | trófeáktól |
| Possessive forms of trófea | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | trófeám | trófeáim |
| 2nd person sing. | trófeád | trófeáid |
| 3rd person sing. | trófeája | trófeái |
| 1st person plural | trófeánk | trófeáink |
| 2nd person plural | trófeátok | trófeáitok |
| 3rd person plural | trófeájuk | trófeáik |
References
- Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN