titkol

titkol

Hungarian

Etymology

titok +‎ -ol [1]

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈtitkol]
• Hyphenation: tit‧kol
• Rhymes: -ol

Verb

titkol

1. (transitive) to conceal, to hide (to keep as a secret)

Conjugation

conjugation of titkol

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	titkolok	titkolsz	titkol	titkolunk	titkoltok	titkolnak
		Def.	titkolom	titkolod	titkolja	titkoljuk	titkoljátok	titkolják
		2nd-p. o.	titkollak	―
	Past	Indef.	titkoltam	titkoltál	titkolt	titkoltunk	titkoltatok	titkoltak
		Def.	titkoltam	titkoltad	titkolta	titkoltuk	titkoltátok	titkolták
		2nd-p. o.	titkoltalak	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	titkolnék	titkolnál	titkolna	titkolnánk	titkolnátok	titkolnának
		Def.	titkolnám	titkolnád	titkolná	titkolnánk (or titkolnók)	titkolnátok	titkolnák
		2nd-p. o.	titkolnálak	―
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	titkoljak	titkolj or titkoljál	titkoljon	titkoljunk	titkoljatok	titkoljanak
		Def.	titkoljam	titkold or titkoljad	titkolja	titkoljuk	titkoljátok	titkolják
		2nd-p. o.	titkoljalak	―
Infinitive	titkolni		titkolnom	titkolnod	titkolnia	titkolnunk	titkolnotok	titkolniuk
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			titkolás	titkoló	titkolt	titkolandó	titkolva	titkolhat

Synonyms

• elhallgat
• eltitkol
• palástol
• rejt
• rejteget
• takargat
• titokban tart

Derived terms

• titkolódzik
• titkolózik

(With verbal prefixes):

• eltitkol

References

1. Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN

Further reading

• titkol in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN