tisztség
Hungarian
Etymology
tiszt + -ség
Pronunciation
- IPA(key): [ˈtist͡ʃeːɡ]
- Hyphenation: tiszt‧ség
Noun
tisztség (plural tisztségek)
- position, office, function, appointment
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | tisztség | tisztségek |
| accusative | tisztséget | tisztségeket |
| dative | tisztségnek | tisztségeknek |
| instrumental | tisztséggel | tisztségekkel |
| causal-final | tisztségért | tisztségekért |
| translative | tisztséggé | tisztségekké |
| terminative | tisztségig | tisztségekig |
| essive-formal | tisztségként | tisztségekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | tisztségben | tisztségekben |
| superessive | tisztségen | tisztségeken |
| adessive | tisztségnél | tisztségeknél |
| illative | tisztségbe | tisztségekbe |
| sublative | tisztségre | tisztségekre |
| allative | tisztséghez | tisztségekhez |
| elative | tisztségből | tisztségekből |
| delative | tisztségről | tisztségekről |
| ablative | tisztségtől | tisztségektől |
| Possessive forms of tisztség | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | tisztségem | tisztségeim |
| 2nd person sing. | tisztséged | tisztségeid |
| 3rd person sing. | tisztsége | tisztségei |
| 1st person plural | tisztségünk | tisztségeink |
| 2nd person plural | tisztségetek | tisztségeitek |
| 3rd person plural | tisztségük | tisztségeik |
Derived terms
- tisztségviselő