természetű
Hungarian
Etymology
természet + -ű (adjective-forming suffix)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈtɛrmeːsɛtyː]
- Hyphenation: ter‧mé‧sze‧tű
Adjective
természetű (not comparable)
- -natured, -tempered
- jó természetű ember ― good-natured man
Declension
| Inflection (stem in -e-, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | természetű | természetűek |
| accusative | természetűt | természetűeket |
| dative | természetűnek | természetűeknek |
| instrumental | természetűvel | természetűekkel |
| causal-final | természetűért | természetűekért |
| translative | természetűvé | természetűekké |
| terminative | természetűig | természetűekig |
| essive-formal | természetűként | természetűekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | természetűben | természetűekben |
| superessive | természetűn | természetűeken |
| adessive | természetűnél | természetűeknél |
| illative | természetűbe | természetűekbe |
| sublative | természetűre | természetűekre |
| allative | természetűhöz | természetűekhez |
| elative | természetűből | természetűekből |
| delative | természetűről | természetűekről |
| ablative | természetűtől | természetűektől |