természettudomány

természettudomány

Hungarian

Etymology

természet (“natural”) +‎ tudomány (“science”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈtɛrmeːsɛtːudomaːɲ]
• Hyphenation: ter‧mé‧szet‧tu‧do‧mány

Noun

természettudomány (plural természettudományok)

1. natural science (science involved in studying phenomena or laws of the physical world)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	természettudomány	természettudományok
accusative	természettudományt	természettudományokat
dative	természettudománynak	természettudományoknak
instrumental	természettudománnyal	természettudományokkal
causal-final	természettudományért	természettudományokért
translative	természettudománnyá	természettudományokká
terminative	természettudományig	természettudományokig
essive-formal	természettudományként	természettudományokként
essive-modal	—	—
inessive	természettudományban	természettudományokban
superessive	természettudományon	természettudományokon
adessive	természettudománynál	természettudományoknál
illative	természettudományba	természettudományokba
sublative	természettudományra	természettudományokra
allative	természettudományhoz	természettudományokhoz
elative	természettudományból	természettudományokból
delative	természettudományról	természettudományokról
ablative	természettudománytól	természettudományoktól

Possessive forms of természettudomány
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	természettudományom	természettudományaim
2nd person sing.	természettudományod	természettudományaid
3rd person sing.	természettudománya	természettudományai
1st person plural	természettudományunk	természettudományaink
2nd person plural	természettudományotok	természettudományaitok
3rd person plural	természettudományuk	természettudományaik

Derived terms

• természettudományi
• természettudományos