természeti
Hungarian
Etymology
természet + -i
Pronunciation
- IPA(key): [ˈtɛrmeːsɛti]
Audio (file) - Hyphenation: ter‧mé‧sze‧ti
- Rhymes: -ti
Adjective
természeti (not comparable)
- natural, nature's, of nature (of, or relating to nature)
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | természeti | természetiek |
| accusative | természetit | természetieket |
| dative | természetinek | természetieknek |
| instrumental | természetivel | természetiekkel |
| causal-final | természetiért | természetiekért |
| translative | természetivé | természetiekké |
| terminative | természetiig | természetiekig |
| essive-formal | természetiként | természetiekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | természetiben | természetiekben |
| superessive | természetin | természetieken |
| adessive | természetinél | természetieknél |
| illative | természetibe | természetiekbe |
| sublative | természetire | természetiekre |
| allative | természetihez | természetiekhez |
| elative | természetiből | természetiekből |
| delative | természetiről | természetiekről |
| ablative | természetitől | természetiektől |
| non-attributive possessive - singular | természetié | természetieké |
| non-attributive possessive - plural | természetiéi | természetiekéi |
Derived terms
- természeti katasztrófa
- természeti törvény
Further reading
- természeti in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN