terel

terel

Hungarian

Etymology

tér (“to turn, to go in a different direction”) +‎ -el (causative suffix) [1]

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈtɛrɛl]
• Hyphenation: te‧rel

Verb

terel

1. (transitive) to direct somewhere
2. (transitive) to herd, to drive (animals)

Conjugation

conjugation of terel

Infinitive			terelni
Past participle			terelt
Present participle			terelő
Future participle			terelendő
Adverbial participle			terelve
Potential			terelhet
			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Indicative mood	Present	Indefinite	terelek	terelsz	terel	terelünk	tereltek	terelnek
		Definite	terelem én téged/titeket terellek	tereled	tereli	tereljük	terelitek	terelik
	Past	Indefinite	tereltem	tereltél	terelt	tereltünk	tereltetek	tereltek
		Definite	tereltem én téged/titeket tereltelek	terelted	terelte	tereltük	tereltétek	terelték
Conditional mood	Present	Indefinite	terelnék	terelnél	terelne	terelnénk	terelnétek	terelnének
		Definite	terelném én téged/titeket terelnélek	terelnéd	terelné	terelnénk	terelnétek	terelnék
Subjunctive mood	Present	Indefinite	tereljek	terelj or tereljél	tereljen	tereljünk	tereljetek	tereljenek
		Definite	tereljem én téged/titeket tereljelek	tereld or tereljed	terelje	tereljük	tereljétek	tereljék
Conjugated infinitive			terelnem	terelned	terelnie	terelnünk	terelnetek	terelniük

Derived terms

• terelés
• terelget
• terelődik

(With verbal prefixes):

• átterel
• beterel
• beleterel
• elterel
• felterel
• ideterel
• kiterel
• leterel
• odaterel
• összeterel
• ráterel
• visszaterel

References

1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN