temet

temet

Hungarian

Etymology

From the tem variant of the verb töm +‎ -et (“causative suffix”).[1]

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈtɛmɛt]
• Hyphenation: te‧met

Verb

temet

1. (transitive) to bury, inter (a dead body or some object)

Conjugation

conjugation of temet

Infinitive			temetni
Past participle			temetett
Present participle			temető
Future participle			temetendő
Adverbial participle			temetve
Potential			temethet
			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Indicative mood	Present	Indefinite	temetek	temetsz	temet	temetünk	temettek	temetnek
		Definite	temetem én téged/titeket temetlek	temeted	temeti	temetjük	temetitek	temetik
	Past	Indefinite	temettem	temettél	temetett	temettünk	temettetek	temettek
		Definite	temettem én téged/titeket temettelek	temetted	temette	temettük	temettétek	temették
Conditional mood	Present	Indefinite	temetnék	temetnél	temetne	temetnénk	temetnétek	temetnének
		Definite	temetném én téged/titeket temetnélek	temetnéd	temetné	temetnénk	temetnétek	temetnék
Subjunctive mood	Present	Indefinite	temessek	temess or temessél	temessen	temessünk	temessetek	temessenek
		Definite	temessem én téged/titeket temesselek	temesd or temessed	temesse	temessük	temessétek	temessék
Conjugated infinitive			temetnem	temetned	temetnie	temetnünk	temetnetek	temetniük

Derived terms

• temetés
• temetetlen
• temetkezik
• temető
• temetség
• temetvény

(With verbal prefixes):

• betemet
• beletemet
• eltemet
• újratemet

References

1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

---

Latin

Etymology

te +‎ -met

Pronoun

temet

1. yourself
   • "temet nosce" (know thyself)

See also

• vosmet
• te