teljesít

teljesít

Hungarian

Etymology

teljes +‎ -ít. First attested after 1372. [1]

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈtɛjːɛʃiːt]
• Hyphenation: tel‧je‧sít

Verb

teljesít

1. (transitive) to accomplish

Conjugation

conjugation of teljesít

Infinitive			teljesíteni
Past participle			teljesített
Present participle			teljesítő
Future participle			teljesítendő
Adverbial participle			teljesítve
Potential			teljesíthet
			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Indicative mood	Present	Indefinite	teljesítek	teljesítesz	teljesít	teljesítünk	teljesítetek	teljesítenek
		Definite	teljesítem én téged/titeket teljesítelek	teljesíted	teljesíti	teljesítjük	teljesítitek	teljesítik
	Past	Indefinite	teljesítettem	teljesítettél	teljesített	teljesítettünk	teljesítettetek	teljesítettek
		Definite	teljesítettem én téged/titeket teljesítettelek	teljesítetted	teljesítette	teljesítettük	teljesítettétek	teljesítették
Conditional mood	Present	Indefinite	teljesítenék	teljesítenél	teljesítene	teljesítenénk	teljesítenétek	teljesítenének
		Definite	teljesíteném én téged/titeket teljesítenélek	teljesítenéd	teljesítené	teljesítenénk	teljesítenétek	teljesítenék
Subjunctive mood	Present	Indefinite	teljesítsek	teljesíts or teljesítsél	teljesítsen	teljesítsünk	teljesítsetek	teljesítsenek
		Definite	teljesítsem én téged/titeket teljesítselek	teljesítsd or teljesítsed	teljesítse	teljesítsük	teljesítsétek	teljesítsék
Conjugated infinitive			teljesítenem	teljesítened	teljesítenie	teljesítenünk	teljesítenetek	teljesíteniük

Derived terms

• teljesítés
• teljesítetlen
• teljesíthetetlen
• teljesítmény

(With verbal prefixes):

• beteljesít
• kiteljesít
• túlteljesít

Related terms

• teljesül

References

1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN