taszít
Hungarian
Etymology
From the dialectal tosz (“to push”) + -ít.[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈtɒsiːt]
- Hyphenation: ta‧szít
Verb
taszít
- (transitive) to repel
Conjugation
conjugation of taszít
| Infinitive | taszítani | |||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Past participle | taszított | |||||||
| Present participle | taszító | |||||||
| Future participle | taszítandó | |||||||
| Adverbial participle | taszítva | |||||||
| Potential | taszíthat | |||||||
| 1st person sg | 2nd person sg informal | 3rd person sg, 2nd person sg formal | 1st person pl | 2nd person pl informal | 3rd person pl, 2nd person pl formal | |||
| Indicative mood | Present | Indefinite | taszítok | taszítasz | taszít | taszítunk | taszítotok | taszítanak |
| Definite | taszítom én téged/titeket taszítalak | taszítod | taszítja | taszítjuk | taszítjátok | taszítják | ||
| Past | Indefinite | taszítottam | taszítottál | taszított | taszítottunk | taszítottatok | taszítottak | |
| Definite | taszítottam én téged/titeket taszítottalak | taszítottad | taszította | taszítottuk | taszítottátok | taszították | ||
| Conditional mood | Present | Indefinite | taszítanék | taszítanál | taszítana | taszítanánk | taszítanátok | taszítanának |
| Definite | taszítanám én téged/titeket taszítanálak | taszítanád | taszítaná | taszítanánk | taszítanátok | taszítanák | ||
| Subjunctive mood | Present | Indefinite | taszítsak | taszíts or taszítsál | taszítson | taszítsunk | taszítsatok | taszítsanak |
| Definite | taszítsam én téged/titeket taszítsalak | taszítsd or taszítsad | taszítsa | taszítsuk | taszítsátok | taszítsák | ||
| Conjugated infinitive | taszítanom | taszítanod | taszítania | taszítanunk | taszítanotok | taszítaniuk | ||
Derived terms
- taszítás
(With verbal prefixes):
- eltaszít
- kitaszít
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN