sült

sült

See also: sult, suelt, and Sult

Hungarian

Etymology

sül +‎ -t

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈʃylt]
• Hyphenation: sült

Adjective

sült (comparative sültebb, superlative legsültebb)

1. baked

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	sült	sültek
accusative	sültet	sülteket
dative	sültnek	sülteknek
instrumental	sülttel	sültekkel
causal-final	sültért	sültekért
translative	sültté	sültekké
terminative	sültig	sültekig
essive-formal	sültként	sültekként
essive-modal	—	—
inessive	sültben	sültekben
superessive	sültön	sülteken
adessive	sültnél	sülteknél
illative	sültbe	sültekbe
sublative	sültre	sültekre
allative	sülthöz	sültekhez
elative	sültből	sültekből
delative	sültről	sültekről
ablative	sülttől	sültektől

Noun

sült (plural sültek)

1. roast, fried meat

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	sült	sültek
accusative	sültet	sülteket
dative	sültnek	sülteknek
instrumental	sülttel	sültekkel
causal-final	sültért	sültekért
translative	sültté	sültekké
terminative	sültig	sültekig
essive-formal	sültként	sültekként
essive-modal	—	—
inessive	sültben	sültekben
superessive	sültön	sülteken
adessive	sültnél	sülteknél
illative	sültbe	sültekbe
sublative	sültre	sültekre
allative	sülthöz	sültekhez
elative	sültből	sültekből
delative	sültről	sültekről
ablative	sülttől	sültektől

Possessive forms of sült
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	sültem	sültjeim
2nd person sing.	sülted	sültjeid
3rd person sing.	sültje	sültjei
1st person plural	sültünk	sültjeink
2nd person plural	sültetek	sültjeitek
3rd person plural	sültjük	sültjeik

Derived terms

• marhasült

Verb

sült

1. third-person singular indicative past indefinite of sül
2. past participle of sül