sóvár
See also: sovar and șovar
Hungarian
Etymology
Back-formation from sóvárog.[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈʃoːvaːr]
- Hyphenation: só‧vár
Adjective
sóvár (comparative sóvárabb, superlative legsóvárabb)
- wishful
Declension
| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | sóvár | sóvárak |
| accusative | sóvárat | sóvárakat |
| dative | sóvárnak | sóváraknak |
| instrumental | sóvárral | sóvárakkal |
| causal-final | sóvárért | sóvárakért |
| translative | sóvárrá | sóvárakká |
| terminative | sóvárig | sóvárakig |
| essive-formal | sóvárként | sóvárakként |
| essive-modal | sóvárul | — |
| inessive | sóvárban | sóvárakban |
| superessive | sóváron | sóvárakon |
| adessive | sóvárnál | sóváraknál |
| illative | sóvárba | sóvárakba |
| sublative | sóvárra | sóvárakra |
| allative | sóvárhoz | sóvárakhoz |
| elative | sóvárból | sóvárakból |
| delative | sóvárról | sóvárakról |
| ablative | sóvártól | sóváraktól |
Synonyms
- sóvárgó
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN