szükségeltetik
Hungarian
Etymology
szükségel (“to require”, archaic) + -tetik (passive-forming suffix)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈsykʃeːɡɛltɛtik]
- Hyphenation: szük‧sé‧gel‧te‧tik
- Rhymes: -ɛtik
Verb
szükségeltetik
- (intransitive, formal or dated) to be necessary or required
- Synonym: (adjective) szükséges
Conjugation
conjugation of szükségeltetik
1st person sg | 2nd person sg informal | 3rd person sg, 2nd p. sg formal | 1st person pl | 2nd person pl informal | 3rd person pl, 2nd p. pl formal | |||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Indicative mood | Present | Indef. | szükségeltetem or szükségeltetek | szükségeltetsz | szükségeltetik | szükségeltetünk | szükségeltettek | szükségeltetnek |
Def. | intransitive verb, definite forms are not used | |||||||
2nd-p. o. | ― | |||||||
Past | Indef. | szükségeltettem | szükségeltettél | szükségeltetett | szükségeltettünk | szükségeltettetek | szükségeltettek | |
Def. | ― | |||||||
2nd-p. o. | ― | |||||||
Conditional mood | Present | Indef. | szükségeltetnék | szükségeltetnél | szükségeltetne | szükségeltetnénk | szükségeltetnétek | szükségeltetnének |
Def. | ― | |||||||
2nd-p. o. | ― | |||||||
Subjunctive mood | Present | Indef. | szükségeltessek or szükségeltessem | szükségeltess or szükségeltessél | szükségeltessen or szükségeltessék | szükségeltessünk | szükségeltessetek | szükségeltessenek |
Def. | ― | |||||||
2nd-p. o. | ― | |||||||
Infinitive | szükségeltetni | szükségeltetnem | szükségeltetned | szükségeltetnie | szükségeltetnünk | szükségeltetnetek | szükségeltetniük | |
Other nonfinite verb forms | Verbal noun | Present participle | Past participle | Future part. | Adverbial part. | Potential | ||
szükségeltetés | szükségeltető | szükségeltetett | ― | szükségeltetve | szükségeltethet |
Further reading
- szükségel in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN