szóvégmutató

szóvégmutató

Hungarian

Etymology

szóvég (“word ending, termination”) +‎ mutató (“showing, indicating”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsoːveːɡmutɒtoː]
• Hyphenation: szó‧vég‧mu‧ta‧tó
• Rhymes: -toː

Adjective

szóvégmutató (not comparable)

1. (lexicography) reverse (such that its entries are sorted alphabetically by their last letter, then second-to-last, and so on; also known as a tergo (literally “from the back”))

   szóvégmutató szótár ― reverse dictionary

Declension

Inflection of szóvégmutató
	singular	plural
nominative	szóvégmutató	szóvégmutatók szóvégmutatóak
accusative	szóvégmutatót	szóvégmutatókat szóvégmutatóakat
dative	szóvégmutatónak	szóvégmutatóknak szóvégmutatóaknak
instrumental	szóvégmutatóval	szóvégmutatókkal szóvégmutatóakkal
causal-final	szóvégmutatóért	szóvégmutatókért szóvégmutatóakért
translative	szóvégmutatóvá	szóvégmutatókká szóvégmutatóakká
terminative	szóvégmutatóig	szóvégmutatókig szóvégmutatóakig
essive-formal	szóvégmutatóként	szóvégmutatókként szóvégmutatóakként
essive-modal	—	—
inessive	szóvégmutatóban	szóvégmutatókban szóvégmutatóakban
superessive	szóvégmutatón	szóvégmutatókon szóvégmutatóakon
adessive	szóvégmutatónál	szóvégmutatóknál szóvégmutatóaknál
illative	szóvégmutatóba	szóvégmutatókba szóvégmutatóakba
sublative	szóvégmutatóra	szóvégmutatókra szóvégmutatóakra
allative	szóvégmutatóhoz	szóvégmutatókhoz szóvégmutatóakhoz
elative	szóvégmutatóból	szóvégmutatókból szóvégmutatóakból
delative	szóvégmutatóról	szóvégmutatókról szóvégmutatóakról
ablative	szóvégmutatótól	szóvégmutatóktól szóvégmutatóaktól
non-attributive possessive - singular	szóvégmutatóé	szóvégmutatóké szóvégmutatóaké
non-attributive possessive - plural	szóvégmutatóéi	szóvégmutatókéi szóvégmutatóakéi

Derived terms

Expressions

• szóvégmutató szótár