szó végi
See also: szóvégi
Hungarian
Etymology
szó vége (“end of a word”) + -i (adjective-forming suffix, with the -e dropped)[1][2]
Pronunciation
- IPA(key): [ ˈsoːveːɡi]
- Hyphenation: szó vé‧gi
- Rhymes: -ɡi
Adjective
szó végi (not comparable)
- (linguistics) (word-)final (of or relating to the last letter[s] of a word)
- a szó végi mássalhangzó ― the final consonant (of the word)
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | szó végi | szóvégiek |
| accusative | szóvégit | szóvégieket |
| dative | szóvéginek | szóvégieknek |
| instrumental | szóvégivel | szóvégiekkel |
| causal-final | szóvégiért | szóvégiekért |
| translative | szóvégivé | szóvégiekké |
| terminative | szóvégiig | szóvégiekig |
| essive-formal | szóvégiként | szóvégiekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szóvégiben | szóvégiekben |
| superessive | szóvégin | szóvégieken |
| adessive | szóvéginél | szóvégieknél |
| illative | szóvégibe | szóvégiekbe |
| sublative | szóvégire | szóvégiekre |
| allative | szóvégihez | szóvégiekhez |
| elative | szóvégiből | szóvégiekből |
| delative | szóvégiről | szóvégiekről |
| ablative | szóvégitől | szóvégiektől |
| non-attributive possessive - singular | szóvégié | szóvégieké |
| non-attributive possessive - plural | szóvégiéi | szóvégiekéi |
References
- Laczkó, Krisztina and Attila Mártonfi. Helyesírás (’Orthography’). Budapest: Osiris Kiadó, 2006. →ISBN
- Laczkó, Krisztina and Attila Mártonfi. Helyesírási szótár (’Dictionary of Orthography’). OSIRIS Diákszótár (’Student Dictionary’). Budapest: Osiris Kiadó, 2008. →ISBN