szóvég
See also: szöveg
Hungarian
Etymology
szó (“word”) + vég (“end”)
Pronunciation
- IPA(key): [ ˈsoːveːɡ]
- Hyphenation: szó‧vég
- Rhymes: -eːɡ
Noun
szóvég (plural szóvégek)
- (linguistics) word ending (the last one or two letters of a word)
- (linguistics, archaic) suffix
- Synonyms: végződés, toldalék
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | szóvég | szóvégek |
| accusative | szóvéget | szóvégeket |
| dative | szóvégnek | szóvégeknek |
| instrumental | szóvéggel | szóvégekkel |
| causal-final | szóvégért | szóvégekért |
| translative | szóvéggé | szóvégekké |
| terminative | szóvégig | szóvégekig |
| essive-formal | szóvégként | szóvégekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szóvégben | szóvégekben |
| superessive | szóvégen | szóvégeken |
| adessive | szóvégnél | szóvégeknél |
| illative | szóvégbe | szóvégekbe |
| sublative | szóvégre | szóvégekre |
| allative | szóvéghez | szóvégekhez |
| elative | szóvégből | szóvégekből |
| delative | szóvégről | szóvégekről |
| ablative | szóvégtől | szóvégektől |
| non-attributive possessive - singular | szóvégé | szóvégeké |
| non-attributive possessive - plural | szóvégéi | szóvégekéi |
| Possessive forms of szóvég | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | szóvégem | szóvégeim |
| 2nd person sing. | szóvéged | szóvégeid |
| 3rd person sing. | szóvége | szóvégei |
| 1st person plural | szóvégünk | szóvégeink |
| 2nd person plural | szóvégetek | szóvégeitek |
| 3rd person plural | szóvégük | szóvégeik |
Derived terms
- szóvégmutató szótár
Related terms
- szó végi
Further reading
- szóvég in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.