szórvány
Hungarian
Etymology
From szór (“to scatter”) + -vány (“noun-forming suffix”). Created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈsoːrvaːɲ]
- Hyphenation: szór‧vány
Noun
szórvány (plural szórványok)
- diaspora
Declension
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | szórvány | szórványok |
| accusative | szórványt | szórványokat |
| dative | szórványnak | szórványoknak |
| instrumental | szórvánnyal | szórványokkal |
| causal-final | szórványért | szórványokért |
| translative | szórvánnyá | szórványokká |
| terminative | szórványig | szórványokig |
| essive-formal | szórványként | szórványokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szórványban | szórványokban |
| superessive | szórványon | szórványokon |
| adessive | szórványnál | szórványoknál |
| illative | szórványba | szórványokba |
| sublative | szórványra | szórványokra |
| allative | szórványhoz | szórványokhoz |
| elative | szórványból | szórványokból |
| delative | szórványról | szórványokról |
| ablative | szórványtól | szórványoktól |
| Possessive forms of szórvány | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | szórványom | szórványaim |
| 2nd person sing. | szórványod | szórványaid |
| 3rd person sing. | szórványa | szórványai |
| 1st person plural | szórványunk | szórványaink |
| 2nd person plural | szórványotok | szórványaitok |
| 3rd person plural | szórványuk | szórványaik |
Derived terms
- szórványos
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN